Negyedik rész

Mire van szükségük az európai
támogató szervezeteknek?

 

Bevezetés

Annak felmérésére, hogy milyen európai szintű szolgáltatásokra tartanak igényt a helyi hatóságok és a nem-kormányzati szervezetek, a CDF rövid kérdőíves felmérést végzett a potenciális felhasználók bevonásával. Az Európa Tanács támogatásával sikerült kapcsolatot találni a Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciájának (Standing Conference of Local and Regional Authorities) tagjaival és más helyi kormányzatok európai hatáskörű szövetségeivel. A nem-kormányzati szervezetek hálózatával az ICSW-n és az ECAS-on keresztül vették fel a kapcsolatot. Ezenkívül több regionális és országos közösségfejlesztési intézményt is bevontak a vizsgálatba.

 

A kérdőíves felmérés

A kutatás nem törekedett szigorú reprezentatívitásra. Azt a célt tűzte maga elé, hogy felméri a potenciális igénybevevők szándékait, hogy azok összevethetők legyenek az 1989-es konferencia javaslataival. Figyelembe véve azt, hogy csak angol nyelvű kérdőív készült, és a postán küldött kérdőívekre általában kevesen válaszolnak, a százkét szervezettől beérkezett válasz nem nevezhető jelentéktelennek. Válaszok érkeztek Svédországból, Hollandiából, Belgiumból, Nagy-Britanniából, Írországból, Dániából, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Portugáliából és Spanyolországból. A válaszok ötven százaléka nem-kormányzati szervezetektől érkezett, például egy francia országos társadalomfejlesztési intézettől és egy olasz helyi közösségfejlesztési központtól. 35 százalék regionális és helyi hatóságoktól érkezett, például egy spanyol városi tanácstól, és egy dán helyi hatósági szövetségtől. A fennmaradt részt kutató, képző és egyéb intézmények tették ki, például egy brit országos mezőgazdasági fejlesztési központ és egy belgiumi székhelyű multinacionális vállalat. Ezek a mutatók jelzésértékűek azon európai intézmények számára, amelyek támogatást kívánnak nyújtani az említett szervezeteknek, megmutatja nekik, hogy milyen szolgáltatásokra van leginkább igény.

Az Európa Tanács és Európa Bizottság által szponzorált 1989-es közösségfejlesztési konferencia a következő európai szintű támogató szolgáltatásokat tartotta alapvető fontosságúnak:
- a közösségfejlesztési központok adatbázisának kiépítése;
- hálózatfejlesztés és adatcsere
- információ, tanácsadás, dokumentáció;
- lobbyzás;
- képzés, publikációk, konferenciák szervezése;
- kutatás és konzultáció;

A megkérdezettek feladata az volt, hogy kiválasszák a fentiek közül azokat a szolgáltatásokat, amelyeket felhasználnának. A legnagyobb arányban, a kérdezettek 85 százaléka (az adatok kerekítettek), az információ, tanácsadás, dokumentáció kategóriát, valamint a konferenciák szervezését és publikációt nevezte meg. 78 százalék választotta a hálózatfejlesztést és adatcserét, valamint a kutatást és konzultációt, 70 százalék tartotta fontosnak a közösségfejlesztési központok adatbázisának felhasználását és 38 százalék a lobbyzást. Nem volt szignifikáns különbség a helyi hatóságok és nem-kormányzati intézmények válaszai között, bár a helyi hatóságok kissé fontosabbnak tartották a lobbyzást. Talán nem meglepő, hogy a kutatóközpontok leginkább a kutató tevékenységet tartották fontosnak. Általában hasonló képet mutatnak a különböző országok összehasonlító adatai, kivéve azt az egy szempontot, hogy valamivel többen támogatják a lobbyzást Angliában és Belgiumban, mint a többi európai országban.

Amint arra már felhívtuk a figyelmet, a közösségfejlesztés kifejezés nem általánosan ismert és használt kategória. Az Európa Tanács határozata ismételten rámutatott arra, hogy a támogató szervezeteknek élen kell járniuk abban, hogy létrehozzanak egy olyan programot, amely elősegíti a közösségfejlesztés általános értelmezésének kialakulását és arra ösztönöz, hogy felhasználják a közösségfejlesztést mindazon programokban, amelyek a helyi demokrácia és helyi közösségek regenerációját segítik. Ebben a vonatkozásban figyelemreméltó volt az a két részletes válasz, amely két európai hatáskörű helyi hatósági szövetségtől érkezett. A Helyi Hatóságok Nemzetközi Uniója (International Union of Local Authorities, IULA) és az Európai Helyhatóságok és Régiók Tanácsa (Council of European Municipalities and Regions, CEMR) már régebben felismerte, hogy szükség van egy közös munkacsoportra, amelyet a helyi hatósági fejlesztési csoportok szponzorálnak, s amely kiaknázza a tapasztalatcsere lehetőségeit és a közös kutatások előnyeit. Ezekben a közös munkacsoportokban helyet kaptak a területi hatóságok által létesített fejlesztési csoportok és azok a vezető és irányító szervek, amelyekben a helyi hatóságok kulcsszerepet töltöttek be. A fejlesztési szervezeteknek szükségük van arra, hogy szélesebb hatáskörben fejthessék ki tevékenységüket, mint az adott város területe (például körzet, megye vagy régió).

Ez igen jelentős kezdeményezés, de nem hangsúlyozza eléggé a közösségfejlesztés fontosságát a regionális fejlesztéstől való különbözőségét. A regionális fejlesztést sokan helytelenül a közösségfejlesztéssel analóg fogalomként használják. A CEMR/IULA munkacsoport különös hangsúlyt fektetett arra, hogy elkerülje olyan csoportok párhuzamos támogatását, amelyek ugyanazzal a problémával foglalkoznak. Azoknak, akik a helyi hatósági szinten támogatják a közösségfejlesztést, sokkal világosabban körül kellene határolni tevékenységi területüket, ugyanakkor rá kellene mutatni azokra a támogatásokra, amelyekkel a helyi hatóságok hozzájárulhatnak a regionális fejlesztéshez. A helyi hatóságok Európa szerte érdekeltek a fejlesztési és regenerációs szférák közötti nemzetközi párbeszédben. Minden európai szintű közösségfejlesztést támogató szervezetnek meg kell szereznie a nemzeti szövetségek és a helyi közösségek szövetségeinek a támogatását, kapcsolatot kell létesíteniük azok tagságával, és alaposan meg kell ismerniük az olyan kezdeményezéseket, mint, a CEMR/IULA munkacsoport.

A kérdőíves felmérés megerősítette a konferencia által megfogalmazott támogató szolgáltatások szükségességét. A következőkben részletesen megvizsgálunk minden szolgáltatást, fordított fontossági sorrendben.

Lobbyzás

A kérdőíves válaszok azt mutatják, hogy egy brüsszeli, vagy strasbourgi központtal rendelkező központi lobby szolgálat megteremtését, amely az európai intézmények politikai befolyásolását lenne hivatott elvégezni, a kérdezettek nem tartják elsődleges feladatnak. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a helyi hatóságok úgy gondolják, hogy külön-külön, a szervezeteiken és az intézményes konzultációs bizottságokon keresztül az ilyen jellegű feladatokat jobban el tudják látni, a nem-kormányzati szervezetek pedig inkább konkrét probléma-területeken igénylik a lobbyzást, mint amilyen például a szegénység kérdése.

Az elmúlt években mind több jel mutat arra, hogy a nem-kormányzati szervezetek az állampolgári akciókkal és a társadalmi fejlesztéssel kapcsolatban fontosnak tartják a politikai lobbyzást. Ilyen jel az ECAS és ESAN létrejötte is (mindkettőnek Belgiumban van a székhelye). Az Európa Tanács jelentése, amelyet a Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciája készített el, több országban kimutatta, hogy a közösségfejlesztés mögött még mindig csak minimális törvényhozási támogatás áll. Például Nagy-Britanniában a közösségfejlesztési szervezetek csak napjainkban, több mint húsz évvel megalakulásuk után tettek javaslatot olyan parlamenti lobby és politikai program létrehozására, ami megteremthetné a tevékenység törvényes alapjait. Európai szinten mindeddig nagyon kevés helyi közösségfejlesztéssel kapcsolatos politikai lobbyzás folyt. A helyi közösségek perspektivikus támogatása pedig szinte teljesen ismeretlen az európai politikai porondon.

Az Európai Közösségen belül 1988 óta működik a Regionális és Helyi Hatóságok Konzultációs Bizottsága (Consultative Committee for Regional and Local Authorities), amelynek véleményét az Európa Bizottság minden olyan kérdésben kikéri, ami az általános regionális fejlődésre és az Európai Közösség regionális politikájának a gyakorlatba való átültetésére vonatkozik. Egy európa bizottsági határozat, amelyet a regionális politikáért felelős megbízottnak, Bruce Millannak terjesztettek elő és amelyet 1990. október 25-én fogadtak el, felkérte a regionális és helyi hatóságokat, hogy hivatalosan csatlakozzanak az Európai Közösség politikai unióját létrehozó maastrichti egyezményhez, amelyet 1991 decemberében írnak alá. Azok a közösségfejlesztésre vonatkozó feladatok azonban, amelyek a Konzultatív Bizottság (Consultative Committee) hatáskörébe tartoznak, még a megfogalmazás stádiumában vannak.

Több intézmény, mint például az ICSW, már konzultatív státusszal bír az Európa Tanácsban, mások, mint például az IFS jelenleg törekszik annak megszerzésére. Közösségfejlesztéssel foglalkozó speciális szervezet mindeddig nem szerzett konzultatív státuszt sem az Európa Tanácsban, sem az Európai Közösségben. Mivel ez a két szervezet nyújtja a legtöbb közösségfejlesztési támogatást, ezért a státusz megszerzése fontos szempont. A konzultatív státusz elérésének a kritériumai meglehetősen világosak. Az egyes szervezeteknek a következő szempontoknak kell megfelelniük:
- céljaik legyenek összhangban az Európa Tanács és hasonló európai intézmények céljaival;
- működési területük reprezentánsának kell lenniük;
- fogékonyaknak kell lenniük az európai problémák iránt;
- strukturált nemzetközi szervezettel kell rendelkezniük.

Amennyiben az IACD európai regionális hálózatot építene ki, alkalmas lenne a konzultatív státuszra.

Mintegy háromszáz szervezet rendelkezik konzultatív státusszal, olyan területekről, mint az oktatás vagy az emberi jogok kérdése, az ifjúsági problémák vagy az egészségügy, és ez lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek a parlamenti és kormányközi bizottságok ülésein és más találkozókon. Az említett nem-kormányzati szervezetek létrehozták az úgynevezett Összekötő Bizottságot (Liaison Committee), parlamenti tagok bevonásával pedig a Közös Bizottságot (Joint Committee).

Az ECAS-ban folyó szakmai viták során felmerült annak lehetősége, hogy nyomást kellene gyakorolni az Európa Parlamentre, hogy fogadjon el közösségfejlesztési határozatot, és folytassa azt az ösztönző tevékenységet, amelyet az Európa Tanács határozata elindított. Magában egy határozat természetesen kevés a változások befolyásolására, de a lobbyzás elérheti, hogy a közösségfejlesztés kérdését napirendre tűzzék.

Bár a lobbyzást a megkérdezettek nagy része nem tekintette elsődleges fontosságú tényezőnek, jelentős volt azoknak a száma is, akik szükséges feladatnak tartották. Mivel az Európai Közösség egyre szélesebb körű törvényhozói tevékenységet folytat gazdasági és társadalmi kérdésekben egyaránt, ezért az Economie Sociale területén dolgozóknak, a nem-kormányzati szervezeteknek egyre komolyabban kell keresnie a befolyásolási lehetőségeket. Mindeddig azonban egyetlen közösségfejlesztést támogató szervezet sem lépett be a CEDAG-ba (Commite european des associations d'interet general), a nem-kormányzati szervezetek hálózatába, amely a tagszervezetek Európai Közösséghez való legális csatlakozása és az Európai Közösségben való képviselete érdekében fejt ki lobbyzást.

Az ECAS szolgáltatásainak komoly hasznát lehet venni. Beterjeszthet például egy közösségfejlesztési határozatot az Európa Parlamentben, vagy támogathatja a közösségfejlesztést az Európai Közösség különböző programjaiban. Ez különösen időszerű szempont jelenleg, az Európai Közösség strukturális alapítványainak megreformálása idején. A Regionális Fejlesztési Alapítvány (a DGX1-en keresztül), a Szociális Alapítvány (a DGV-n keresztül), és a Közösségi Mezőgazdasági Alapítvány (a DGV1-en keresztül) igen fontos a helyi hatóságok és nem-kormányzati szervezetek számára városban és vidéken egyaránt. A politikai lobbyzásnak a fent említett formáját különös hangsúllyal támogatta az 1989-es konferencia, de mind a mai napig késik a megvalósítása.

 

Kutatás és konzultáció

Ha a lobbyzásról azt mondtuk, hogy időigényes tevékenység, ugyanezt nyugodtan elmondhatjuk a kutatási és konzultációs tevékenységről is. Az országok közötti kutató és elemző munkát a kongresszus is erősen támogatta, és a kérdőíves felmérésben megkérdezettek is igen fontos feladatnak tartották. De milyen is legyen ez a tevékenység? A politikai elemzés, a kutatás és konzultáció olyan tevékenységek, amelyek bevételt és anyagi támogatást jelenthetnek, ha a szolgáltatást igénybe vevők fizetnek a munkáért, vagy ha a kormányok és európai intézmények finanszírozzák a programokat.

A felsorolt tevékenységekkel foglalkozik az a közösségfejlesztéssel kapcsolatos tanulmány, amelyet az Európai Alapítvány az Élet és Munkakörülmények Javításáért (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, EFILWC) nevű szervezet végzett az európai helyi akciókról és társadalmi változásokról. A felmérés terepmunkán és interjúkon alapult, amelyeket az Európai Közösség számos országában különféle szervezeteknél készítettek. Az elsődleges cél az volt, hogy megvizsgálják a helyi közösségi élet adottságait és meghatározzák azokat a tényezőket, amelyek képessé teszik az embereket arra, hogy befolyásolni tudják változó gazdasági és társadalmi környezetüket. Az EFILWC kutató és politika fejlesztési intézet, székhelye Írországban található. Autonóm közösségi szervezet, amelyet az Európai Közösség hozott létre 1975-ben. Célja, hogy megkeresse azokat az eszközöket, amelyek az életszínvonal és munkakörülmények javításával kapcsolatos növekvő problémákra megoldást nyújthatnak. A szervezet által alkalmazott modell, amely a különböző területeken dolgozó szakemberek közötti partnerkapcsolatok kiépítésére törekszik, vonzó programnak tűnik számos lehetőséggel. Az említett kutatásban például az EFILWC égisze alatt olyan partnereket sikerült összehozni, mint az Egyesült Királyság-beli CDF, a holland NIMO, a belga VIBOSO, és a spanyol INTRESS.

Az ilyen programok ösztönzik a tagországok közösségfejlesztéssel foglalkozó kutató és konzultációs hálózatának a kiépülését, amely ugyan ad hoc alapon szerveződik, de remélhetőleg tartós életűnek bizonyul. Ez a példa rávilágít arra, hogy milyen egy jól működő hálózat, ahol a résztvevők és társszervezeteik képesek kutató és konzultációs apparátusukat a nemzetközi kutatásokban alkalmazni, ugyanakkor hozzájuthatnak az európai, valamint helyi, regionális és országos összehasonlító adatokhoz. A következőkben olyan szolgáltatásokat sorolunk fel, amelyeket a helyi hatóságok és nem-kormányzati szervezetek igénybe vehetnek közösségfejlesztési stratégiájuk fejlesztéséhez, és amelyet az Európai Közösség is felhasználhat inter-regionális programok támogatásához:

Tanácsadás és konzultáció - terjedhet az egyszerű tanácsadástól a közösségfejlesztési programokkal kapcsolatos széleskörű konzultációig;
Politika-elemzés - többek között a közösségek állapotának, a közösségi részvételt támogató politikák hatékonyságának a vizsgálata;
Nemzetközi kutatási programok szervezése az EFILWC kutatási modell alapján;
Részvétel a közösségfejlesztéssel foglalkozó konzultánsok fórumain, amely lehetővé teszi a helyi hatóságokkal és nem-kormányzati szervezetekkel való együttműködést;
Tanfolyamok indítása, kutatási eredmények publkálása;
Társadalmi és gazdasági trendek elemzése, a makro folyamatoknak a helyi és regionális viszonyokra való hatásának az elemzése;
- A közösségfejlesztési programok minőségi és mennyiségi értékelése.

További piackutatásra még szükség van, de már ez a felmérés is rámutat arra, hogy lehetőség van az európai kutató és konzultációs szolgáltatások kiterjesztésére, különösen az európai intézmények, az országos és helyi hatóságok irányában. Több országos szakmai közösségfejlesztési szervezet már jelenleg is akreditált konzultatív tag az Európai Közösségben.

 

Hálózatépítés és tapasztalatcsere

A felmérésben megkérdezettek és a konferencia résztvevői világosan hangsúlyozták a szoros kapcsolattartás fontosságát. Egy európai szintű közösségfejlesztési szövetség kialakítását az Európa Tanács intenzíven támogatja.

Amint azt a második részben láttuk, különböző országos közösségfejlesztési hálózatok már jelenleg is léteznek. Ezeket egészítik ki az egyes országok közösségi munkásai között létrejövő ad hoc kapcsolatok. Fontos, hogy megkülönböztessük az emberek között kialakuló kapcsolatrendszereknek ezt a két formáját - állandó szervezeti struktura kialakulását egyfelől, és az ideiglenes tapasztalatcserét és ad hoc kapcsolatokat másfelől. Az első általában szervezetek és egyének százait tudhatja tagjai között, saját alapszabállyal és választott bizottságokkal rendelkezik, az utóbbi pedig egyének és kiscsoportok informális kapcsolódását jelenti. Mindkettőre természetesen szükség van. Oktatási közösségfejlesztési csereprogramok már jó egy évtizede működnek nagyrészt az Európai Közösségfejlesztési Csereprogram (European Community Development Exchange, ECDE) támogatásával, újabban pedig a Calouste Gulbenkian Alapítvány (Calouste Gulbenkian Foundation) hozott létre csereprogramokat. Ez a tevékenység rendkívül hasznosnak bizonyult az új kapcsolatrendszerek kiépítésében és egymás jobb megismerésében. Az oktatási csereprogramok sokkal inkább a személyes kapcsolatokra épülnek, mint intézményes alapokra. Ezek a csereprogramok kétségtelenül rendkívül értékesek, de a közösségfejlesztési együttműködés esetén ezeket ki kell egészíteni stratégiailag szervezettebb keretekkel is. Fentebb már utaltunk rá, hogy ilyen kapcsolat főként a kutatóközpontok között és olyan szervezetek között jöhet létre, amelyek kampány és lobby feladatokat vállalnak magukra. AZ ESAN, az ICSW és az IFS jó példái a közösségfejlesztéssel foglalkozó, saját tagsággal rendelkező hálózatoknak. A közösségfejlesztésnek azonban még mindig nincs kifejezetten európai szintű szakmai hálózata, bár egyre többen támogatják egy ilyen hálózat IACD-n belüli létesítésének a gondolatát.

Konkrét kérdésekben ugyan létrejönnek horizontális kapcsolatok, de előnyei volnának az általánosabb szövetségeknek is, amelyek lehetővé tennék, hogy szélesebb rétegek érdekei is nyilvánosságot kapjanak. Ebből a szempontból a közösségfejlesztés mindig alacsony szinten állt, ami részben annak a bizalmatlanságnak köszönhető, ami a képviseleti demokrácia intézményeivel szemben még mindig tapasztalható. A tények azt mutatják, hogy helyesnek bizonyult az Európa Tanács határozatának az a felhívása, hogy jól strukturált európai szövetséget kell létrehozni.

 

Képzés, konferenciák, publikációk

Igen fontos, hogy a helyi önkormányzatok, nem-kormányzati szervezetek dolgozói és a közösségfejlesztési csoportok számára elérhetők legyenek az olyan szolgáltatások, mint a szakképzés, a konferenciákon való részvétel, publikációs anyagok - könyvek, folyóiratok, audio-vizuális szövegek, különösen a más nyelvről lefordított anyagok. A képzéssel kapcsolatban két fontos kérdésre kell a figyelmet felhívni. Először is szükség van arra, hogy a gyakorló szakemberek számára a fontos témákban megfelelő tanfolyamok és tanulási lehetőségek álljanak rendelkezésre. Másodszor, egyre nagyobb igény merül fel arra vonatkozóan, hogy 1992 után összehangolják a professzionális képzés standardjeit és Európa szerte bevezessék a közösségfejlesztési képzést.

Az 1970-es évek óta több olyan képzési programot szerveztek, amelyre számos országból érkeztek résztvevők. Ilyenek például az ERCHCW által szervezett programok is. Egyre népszerűbb lesz az a gyakorlat, hogy a szemináriumokat és szakmai műhelyeket egy adott ország szervezi, míg az előadók egy másik országból jönnek. A CEBSD fokozatosan kiterjeszti a képzési programokat, de a nemzeti kereteken túlmutató képzés még mindig gyerekcipőben jár. A szakmai képzettség és szakmai kontroll kérdése egyaránt fontos a munkaadók és alkalmazottak számára. Korábban már említettük, hogy a közösségfejlesztést Európában általában még nem tekintik szakterületnek, de megemlítjük, hogy az építészek és a szociális munkás képző szakmai szervezetek egyre gyakrabban vetik fel a szakmai standardek kialakításának igényét és a közösségfejlesztés szakmává tételének kérdését.

A helyi hatóságok és közösségfejlesztési központok által szervezett közösségfejlesztéssel foglalkozó európai konferenciákon és szemináriumokon, amelyeket az európai intézmények gyakran szponzorálnak, a szakmai képzés gyújtópontba kerülését figyelhetjük meg. Képzés igen változatos témakörökben folyik, de mindenképpen magába foglalja a hivatalok nemzetközi együttműködésének, az integrált fejlesztő munkának, a közügyekben való részvételnek, a decentralizációnak a kérdését, és minden olyan témát, amely a polgári Európa kiépítésével kapcsolatos.

A publikáció olyan terület, ahol az anyag előállításának és lefordításának a költsége központi jelentőségű. A közösségfejlesztési szakma saját nemzetközi folyóirattal rendelkezik, a Közösségfejlesztési Hírlappal (Community Development Journal), de jelenleg csupán angol nyelven adják ki. Ez a legfontosabb fóruma az elméleti szakembereknek, ahol kicserélhetik nézeteiket. Az egyik speciális kiadás kizárólag Európával foglalkozik. Mindeddig igen kevés közösségfejlesztéssel foglalkozó szakkönyvet fordítottak le. Ezen a téren a gyorsmásolók elterjedése előmozdíthatja a fejlődést. A piackutatás és terjesztés is olyan feladatot jelent, amelyet alaposan ki kell dolgozni. A hatalmas mennyiségű publikációs anyagot, gyakorlati tapasztalatokat úgy kell feldolgozni, lefordítani és terjeszteni, hogy minél szélesebb közönség számára elérhető legyen.

Meg kell keresni a nem szakemberek számára is érthető, könnyen előfizethető európai hírmagazin megteremtésének a lehetőségét. Már vannak példák ilyen kezdeményezésekre, például az Európai Polgár (The European Citizen), amelyet az ECAS ad ki angolul és franciául a tagok számára, és az ELISE által kiadott magazin.

 

Információs szolgálat és adatbázis

A kérdőíves felmérésben a kérdezettek és a konferencia résztvevői egyaránt világosan rámutattak az információhoz jutás fontosságára. Az információ szükségletnek két olyan különösen fontos területe van, amelyet csak jól kiépített strukturával lehet csak kezelni. Ezek a következők:
- szükség van az Európa Bizottságtól, Európai Közösségtől és más kulcsfontosságú intézményektől áramló információhoz való egyszerű, gyors és hatékony hozzájutásra, - más szóval szükség van egy vertikális információs rendszerre;
- szükség van továbbá arra, hogy a helyi hatóságok, a nem-kormányzati szervezetek és közösségfejlesztési központok megosztják egymással az információt és úgy használják kommunikációs csatornáikat, hogy hasznosíthassák egymás elképzeléseit és tapasztalatait, - más szóval szükség van horizontális rendszerre is.

A telekommunikáció nyújtotta lehetőségeket mind a helyi hatóságok, mind a nem-kormányzati szervezetek jól és szervezett keretek között használják ki. A telekommunikációban igen komoly lehetőségek rejlenek, ezek az elektronikus postától, az elektronikus hirdetéseken keresztül a távkonferenciák szervezéséig terjednek, és ezek segítségével a hagyományos adatbázis felhasználásán kívül informális adatok küldése és felhasználása is lehetségessé válik. Számos helyi hatóság, nem-kormányzati szervezet és közösségfejlesztési központ hozzáférhet a komputer adatokhoz és használhatja a tömegkommunikációs hálózatot.

Megfelelő megoldásnak tűnik egy olyan információs szolgálat kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy a már régóta rendelkezésre álló információhoz hozzá lehessen férni, így például a könyvtárakhoz és komputer adatbázisokhoz, ezenkívül, ahol szükséges, újfajta szolgáltatásokat is ki kell építeni. Az információt úgy kell átalakítani, hogy a felhasználó számára értelmezhető legyen. A meglévő forrásokat ki kell egészíteni egyéb információs forrásokkal is ( például a várható közösségfejlesztési konferenciák és képzési programok listájával). Amennyiben lehetséges az információt hozzáférhetővé kell tenni nyomtatott formában és gépi adatok formájában is.

Mindazok a regionális, országos és nemzetközi szervezetek, amelyeket a tanulmányban érintettünk, rendelkeznek információs rendszerrel, könyvtárral, stb., de az adatok kompatibilitásának kérdését még meg kell oldani, szükség van az információ átalakítására, hogy beépíthető legyen az információs rendszerbe. Az ELISE és az ELEICH átfogó információs adatbázis kifejlesztésén dolgozik, a CDF a Volunteer Centre UK-val együttműködve az on-line VOLNET rendszeren keresztül kiterjedt közösségfejlesztési információs központot épített ki. A közösségfejlesztés területén európai méretekben még nem jött létre az információ áramlást biztosító hálózat. Valamilyen formában mindenképpen szükség lenne egy információs klíring intézetre.